Genf, 2008. március 4. az autókiállítás nyitónapja. Az újságírók - köztük jómagam is - sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra járnak, hogy tudósíthassanak az autóipar legújabb vívmányiról. Nagyüzem van, főnökök és sztárpilóták pózolnak a standokon, a marketingmenedzserek inkfarktus közeli állapotban igazgatják csapataikat, hogy minden rendben menjen.

A Pirelli standján feltűnő Sebastian Loeb mindössze pár fotó erejéig áll rendelkezésre, aztán el is tűnik. A Fiat konszern vezetésének – Sergio Marchione, Luca di Montezemolo, Luca de Meo és a többiek – is mindenhol jelen kell lennie. Van dolguk, hisz az Alfa Romeo, a Fiat és a Lancia közvetlenül egymás után tartotta a sajtótájékoztatóit, még szerencse, hogy a konszern többi márkája kicsit későbbre időzített. Ez a feszült tempó felőrli az idegeket, az emberek feszültek, ingerültek. Akik autókiállításra járnak, már hozzászokhattak ehhez. 

Azonban vannak helyek, amik még ebben a forgatagban is a nyugalom szigetei. Az Italdesign-Giugiaro stand előtt állva mi is részei vagyunk annak az élő gyűrűnek, ami az ezüst színű lepel alatt álló Quaranta koncepciót veszi körül. Pontosan kezdenek. A 40 éve alkotó Giorgetto Giugiaro lép a mikrofonhoz és köszönti az összesereglett hallgatóságot. Rövid bevezetője után fiát, Fabrizio Giugiaro-t szólítja, hogy mutassa be az új modellt. Apja példáját követve Fabrizio sem beszél hosszan. A formatervről és az előremutató technikai megoldásokról fejti ki gondolatait, majd apjával közösen leleplezi a modellt.

A tömeg megmozdul és a következő pillanatban fotósok, riporterek és operatőrök hada lepi el a standot. Mindenki az új modellre kíváncsi, mely mellett csinos hostessek pózolnak. Giugiaro és fia mindenkinek a rendelkezésére áll, aki az alkotókkal együtt akarja megörökíteni a tanulmányt: fotózás, riport, kocsiban ülve, állva…

Az első roham után a tömeg egy része továbbáll, Giugiaroék - apa és fia - hátrébblépnek, a főszerepet ma amúgy is a Quaranta játssza. A táskámból kiveszem a már korábban elkért sajtóanyagot, nem tudom kapásból kinyitni, le van fóliázva. Kibontom, a dobozban a Quaranta átlátszó műanyagból készült mása lapul, benne egy pendrive, mellette pici kerekek az autóhoz. Giorgetto Giugiaro mellé lépek és felé nyújtom a dobozkát egy tollal. Mielőtt megszólalnék, máris kapom a szabadkozó választ:

- Én, hisz ezt a fiam tervezte?  Fabrizio!!! – és már hívja is a fiát. A stúdió leendő vezetője apja hívására azonnal érkezik, aláírja a sajtóanyagot, aztán mosolyogva adja vissza apjának a tollat:
- Papa!!?  A hanglejtésben minden benne van, fia kérésére Giorgetto Giugiaro is rajtahagyja kézjegyét a papíron, mely ezek után már nem egyszerű doboz, hanem egy darabka az autózás történelméből.