Bár az ős Fiat 500 nem egy családi modell, mégis nemzedékek egész sora nőtt fel benne fél évszázad alatt. A parányi autó az olasz családok mindennapjainak részévé vált, legyen szó munkába járásról, bevásárlásról vagy csak egy hétvégi piknikről. Ezek után kíváncsiak voltunk, hogy elmondható-e ugyanez modern utódjáról is.

IndulásPiroska piknikezik

Szombat reggel 7:30. A gyerek már a Fiat 500-as hátsó ülésén, kék kertésznadrágban. A feleségem pöttyös rakott szoknyában még pár „fontos” kelléket bepakol a csomagtartóba, majd megkér, hogy tartsam a csomagokat, amíg ő lezárja az ajtaját - ami több-kevesebb sikerrel össze is jön, az meg ugye mellékes, hogy közben a karom bent marad, én meg kint… és végre indulunk.

Így képzeltem el a családi retro pikniket, amit azóta terveztem mióta megtudtam, hogy én tesztelhetem az új Fiat 500-ast! Azonban az elképzelésemet a feleségem csírájában elfojtotta, közölte, hogy egyrészt nem óhajt úgy végigutazni a városon, hogy mindenki minket néz (és nem az autó miatt), másrészt, ha jól emlékszik az útitársunk egy 1,3-as MultiJet lesz, ami meg ugye dízel és anno nem gyártottak dízel 500-asokat! – Ez volt az első olyan pillanat, amikor meggyőződtem róla, hogy nem véletlenül nem győzik gyártani ezeket a kisautókat, valamit nagyon eltaláltak az olaszok! Hogy miért? A feleségem, aki még életében nem foglalkozott egy autóval sem - kipróbálta ugyan, de a színén kívül más nem fogta meg – mindent tud az autóról és nemcsak a motorjáról, hanem a történelméről. Így aztán meghajoltam a család akarata előtt, mindannyian maradtunk a póló, rövidnadrág összeállításnál. Az elképzelésemből egyedül a „fontos” dolgok maradtak meg a csomagtartóban.

 

Elindultunk. A gyerek hátul a gyerekülésben – aminek a beszerelése a pici hely ellenére nem volt annyira borzasztó - egész jól érezte magát, bár a fehér fejtámasz részt kicsit féltettem. Az első ülések előtti tér még így a gyerekülés helyigénye miatt is elfogadható, nem túl tágas ugyan, na de ez kifejezetten kis autó, az vegyen ilyet, aki ezzel tisztában van. Az ülések kényelmesek, tartják az embert, azok fogják igazán kedvelni, akik inkább magasan szeretnek ülni. Sajnos tesztautónkon nincs napfénytető, ami egy ekkora autónál nagy előny lenne, szerintem ne sajnáljuk rá a pénzt.

A kuplunggal nincs gond, a váltó kézre esik, könnyen jár és kellemes a fogása. A kezelőszervek helyét is jól eltalálták, rövid ismerkedés után már automatikusan megtalálom őket. Gondolataimat a családdal is megosztom, kisebb vita alakult ki, hogy a kerek műszeregység modern és érdekes, vagy pedig „olyan édes”. A műszerfalon a teljes szélességben végig futó, az autó színével megegyező díszítőcsík a kárpittal azonos színű középkonzolt is megtöri, valamint jobb oldalon helyet kapott rajta a típusjelzés. Próbálunk kikecmeregni a városból, egyelőre ellenállok annak, hogy átadjam a kormányt a feleségemnek, mondván nincs akkora rutinod, hogy egyből csúcsforgalomba próbáld ki - de bevallom, már ennyi idő után is szeretem vezetni ezt a kis autót és nem a forgalom miatt nem adom át neki.

Igazi nőknek gyártott autó lévén az utasterében megannyi rekesz, rejtett fakk található, amivel még inkább megkedvelteti magát a női nemmel. Mire észrevettem mindnek szakszerűen meg volt határozva a térfogata és a funkciója: pont belefér egy rúzs…