Mi mással érkezhettünk volna a Párizsi Autószalonra, mint az új Deltával. Az ismert névvel összeforrt sportos image már a múlté, helyét a kényelem és az elegancia vette át. A Lancia kompaktjának  összetéveszthetetlen vonalait még a divat fővárosában is megcsodálták. Nem véletlenül…

Utunk célja: Párizs Motor és vezethetőség

Utunk célja: Párizs

Október elsején nyitotta meg kapuit a 79. Párizsi Autószalon. Mint jó szokásunkhoz híven, ide is autóval érkeztünk, de nem is akármilyennel! Az Autócentrum Szabó jóvoltából egy új Lancia Deltával mehettünk Európa egyik legrangosabb autószalonjára. A nem kevesebb, mint 1600km-t 16 óra alatt tettük meg, átszelve az öreg kontinens nagy részét. Utunk legnagyobb hányadát természetesen autópályán tettük meg, azonban senki ne gondoljon egy tempomattal beállított 130-as unalmas autókázásra. Az átlagosan 50 kilométerenként előforduló útfelújítások és az ezzel együtt járó akadályok lehetővé tették számunkra, hogy különböző helyzetekben is kipróbáljuk a legújabb Lanciát.

Méretek és kényelem

Az autó csomagtartójának a méreteire egy nagyobb család sem panaszkodhat. Az induláskor egyáltalán nem okozott gondot a csapat egy heti csomagjának az elhelyezése, sőt még kihasználatlan helyek is maradtak. Mivel a 360 literes csomagtér szabályos alakú, így nagyon könnyen elhelyezhetőek benne a különböző sporttáskák és bőröndök. Fellélegeztünk, a pakolással legalább nem lesz gond az utazás során, amitől aztán annyira elengedtük magunkat, hogy hazautazáskor szomorúan vettük tudomásul, hogy sajnos azért fél Párizs és az Autószalon még egy ekkora autóba sem fér be, akárhogy is erőlködünk. A pakolási rutinnak köszönhetően az autó rejtett zugait is kihasználva semmit nem kellett ott hagynunk.

A beltér: kényelmes és praktikus

Az utastér mindenkit egyből levett a lábáról. Hátul az utasok között még egy felnőtt ember is kényelmesen elférne, de egy gyerekülés elhelyezése sem okozna gondot. A lábtérre pedig egyáltalán nem lehet panasza még egy magas felnőttnek sem akár elöl, akár hátul ül. Ha az elöl utazók kényelmesen hátra tolják az üléseket, akkor is elég nagy hely marad hátul akár egy pihentető alváshoz is, a normál utazás pedig egyáltalán nem fárasztó. Legfőképp igaz ez akkor, ha az üléseket a leghátsó helyzetbe toljuk, hiszen az osztott hátsó ülések előre- hátra pozícionálhatóak. A mozgatás nem igényel különösebb erőfeszítést, hiszen rögtön az üléslap alatt találjuk a kart, aminek a meghúzásával egyszerűen tologathatjuk a hátsó üléseket az erre kialakított sínen.

A belső teret a két részből álló tetőablak a hajnali sötétségben is tágassá és kellemessé teszi. Aki épp nem vezet akár a csillagos eget is szemlélheti utazás közben, de felhős idő esetén egy ilyen autóban ülve még a zord, esős időjárás is - amiben szinte az egész út során nap, mint nap részünk volt - barátságosnak tűnik.

A kárpit nagyon szép, kényelmet és eleganciát sugároz, ahogy a műszerfal és a középkonzol is. Utóbbit - bár kissé a vezető felé van orientálva - a jobb első ülésen helyet foglaló utas is könnyen kezelheti. A műanyaggal fedett részek szép kidolgozásúak, a minőségre egy szavunk sem lehet. A kormány vaskos, hosszútávon is kényelmes, alig fárad az ember keze, viszont a rajta lévő rádióvezérlés kezelése a gombok süllyesztése miatt kicsit kényelmetlen. A kezelőszervek gyorsan átláthatóak, pár perc alatt rááll a vezető szeme és keze. Talán az irányjelző karjához kicsit közel került a tempomaté, de ezt is könnyen meg lehet szokni és utána mintha ott sem lenne.